6.-a péntek. Ma reggel hozzánk is megérkezett a mikulás. Volt nagy öröm reggel, mikor felkeltek, Nóri kb. úgy kelt fel, mint akit puskából lőttek kis és rohant át a másik szobába, ahova este kitették a csizmácskájukat. A suliban is volt mikulás. Igaz a gyerek levette, hogy nem az igaz, mert az egyik tornatanár bácsi öltözött be és Ő volt az. De hála égnek vissza bírtuk hozni a hitét, hogy Lilihez és Katához viszont az igazi mikulás jött és Nóri azon az ünnepségen legalább elhitte, hogy tényleg van a mikulás. De most, hogy ezt leírtam alapvetően azon gondolkodom, hogy Ő hisz a mikulásben, hiszen most is neki rajzolnak, mert ha a mikulás hozott neki, nekik ajándékot, akkor Ők is készítenek és azt kitesszük az ablakba, hogy vigye el a mikulás. A suliban is biztosan jó volt a mikulás, de arról nem tudok mit írni, mert nem volt személyes tapasztalatom, de a Lili és Katáéról annál többet. Szóval akkor megérkezett a mikulás a gyerekek énekkel várták, majd vége lett az éneknek és az én Katám hozta a formáját. Köszönt a mikulásnak, kérdezte, hogy hol volt, kérdezte, hogy mit mondd, mert nem értette..., szóval hozta az egyszemélyes Kata műsort.
7.-e szombat. Ma reggel nem tudom mi volt ennyire rossza az éjszakában, de Kata tegnap este is felkelt 3 óra elalvás után és kijött a fürdőszobába mikor zuhanyoztam, majd ma reggel 6.44-kor is megérkezett hozzánk az emeletre. Mondjuk nagyon nagy szél volt egész este és nálunk olyan hó esett ami megmaradt az autón. Aztán lejöttem Katával, hogy Lili és Nóri is felkelt és annyire édesek voltak, hogy ültek az asztalnál, Nóri tanult, írta a háziját Lili pedig vele szemben és a "tartósan beteg és súlyosan fogyatékos" igazolását gondolta, hogy gondosan zöldre festi... Most lassan nyakamba veszem a csajokat és elmegyünk csavarogni, hátha hogy munkanap van így kevesebben lesznek a városban.
14.-e szombat. Ma Nóri nagyon szeretett volna elmenni korcsolyázni. Járt az agyam, mert a férjem dolgozott, hogy egyedül kell mennem velük, de nem lehet, hogy Nóri ne menjen sehova sem, mert van két problémás tesója. Íg kaptam a három lányt és elmentünk korizni. A pályára a bejutás, igaz fogyatékos barát és egyszerű megközelíteni... Szóval befelé, két lépcső, kicsit ajtó, a pályára kifelé szintén kicsi ajtó és két lépcső. De oda telefonáltam és már tudtam, hogy ezekkel az akadályokkal kell megküzdeni, de nem volt annyira küzdelem, mert volt ott egy fiatal ember és megkértem, hogy segítsen a babakocsit emelgetni, és segített. De az oda jutás is jó, vagy kavics vagy fű, de még addig is eljutsz a parkoló autókon keresztűl hát... egy komoly akadálypálya. Nagyon élvezte mindhárom kisasszony a dolgot, Nóri a pályán, Lili és Kata pedig a pálya mellett. Felváltva voltak a kezemben és úgy nézték a pálya oldalára csimpaszkodva, hogy a kicsi milyen ügyesen korizik.
Ez az idillikus kép nem volt sokáig, mert ez azért fáradtságos nekik, de volt, van ilyen is, mert ők ügyesek!
17.-e kedd. Ma végre eljutottunk Katának szemüveget választani, sajnos nem tudok olyan szemüveget venni neki amit szeretnék, mert a téglalap alakuba nem lehet szépen bele csiszolni ezt a vastag dioptriát. Kerek sem lesz, mert a kerek arcocskájához nem annyira jó már. Így egy piros csajos kettő közöttis kis szemüvege lesz. Ha elkészül teszek fel képet, mert kifejezetten jól áll neki.
18.-a szerda. Jövünk haza felé az oviból, szól a zene, erre Kata közle velem, hogy hallkitsd le! (Ez nálunk a hangosítsd fel) Bevallom nem reagáltam azonnal és rögtön, erre kicsi lányom elkezd rám számolni, hogy egy kettő... Ő sem jutott el a háromig, mert gyorsan felhangosítottam. Eszem megáll mennyi kis esze van ennek a kislánynak.
20.-a péntek. Ez a nap nem volt valami jó az én életemben. Számunkra nagyon fontos, kedves, jóravaló embert vesztettünk el. Meghalt Dr Nobilis András. http://semmelweis.hu/hirek/2013/12/21/eletenek-56-eveben-elhunyt-dr-nobilis-andras-a-ii-sz-szuleszeti-es-nogyogyaszati-klinika-neonatologiai-intenziv-osztalyanak-vezetoje/ Nagyon fontos doktorbácsi volt az én és a lányok életében. Ritka JÓ EMBER!!! Nyugodjon Békében DOKTOR ÚR!
24.-e kedd. Ma volt szenteste, mi ezt ebben az évben szent reggelé tettük... Nálunk reggel jött, olyan Amerikásan pizsiben a jézuska. Jó nem ki tudja még izlelgetjük. Most nekünk ez volt a praktikus. A kisasszonyok kaptak jó sok játékot, ami most szuper, mert elfér a fa alatt, de mi lesz ha nem lesz fa? Megint helyet kell keresni mindennek. Reggeli itthon volt, majd mentünk a férjem szüleihez ott ebédeltünk és onnan pedig az én szüleim felé vettük az irányt, ott pedig a vacsi volt és természetesen mindkét helyen jött a jézuska és ott is sok szép ajándékot hagyott a csajoknak.
25.-e szerda. Olyan nagyon nem szeretünk felkelni mostanában, és a csajok sem, mert ugye ha ők felkelnek akkor vége a dolgonak, mert nekem is fel kell kellni. De nem ők sem nagyon akarnak felkelni, annyira édesek, mert 8.30 előtt nem nagyon keltek fel semmikor sem, pedig a 20 órai lefekvésből nem nagyon engedünk max. 20.30-ig lehet lent virgonckodni és mégis alszanak, mert fáadtak ők is az egész éves hajtásban. Ma ebéd után útba ejtettük a kori pályát ismét. Két órát korcsolyáztunk, de most nem csak a Nóri hanem mi felnőttek is. Apa is felvett korit a lábára, a végére igazán ügyesen bele jött, de rá kellett neki éreznie. De rá érzett és olyan jó volt.
27.-e péntek. Ma a barátainkkal találkoztunk végre sok sok idő után és ha már tél akkor terméseztesen korcsolya, használjuk ki a lehetőségeket. Így ma is korizás volt, de ez most nyitott koripálya volt ez is érdekes volt, csak ebben a melegben nagyon olvadt a jég és ez nem volt jó ebben, mert ha itt eltaknyol valaki, akkor tuti átázás van még az overállban is. A barátnőm készített is egy jó képet rólunk ahol mind az öten rajta vagyunk. Na tessék most ilyen koris téli képek vannak, hol velem, hol egyedül, hol öten, ezt szeretem a legjobban ahol öten vagyunk.