U5.-e kedd. Szeptemberben írtam két sort az iskoláról. A dolog azóta sem változott az iskola szuper csak az indulás van hamarabb. A csajok 5.15-kor kelnek és már a Budapesti közlekedés miatt 6.25-kor indulunk. Nagyon fárasztó nekik egésznap bent lenni. Hazafelé a kocsiban csak úgy kókadnak lefelé, képtelen vagyok őket ébren tartani. Lett egy új dolog az életünkben és az a hiszti. Ledöbbenve kapkodunk levegőért, hogy Kata mennyire hisztis. Lili nagyon cuki, mert nevet rajta ha Katára rájön a hoppáré, Nórit nem érdekli a dolog, de ha mégis akkor rászól Katára. Kata nevéhez méltóan makrancos nem hiába a közmondás, hogy a név kötelez.
9.-e szombat. Annyira élveztük ezen a héten a tavaszt..., de itt a hétvége és ez elmúlt csak szürkeség maradt, 3 gyerekkel nem mindegy milyen és mennyi ruhát kell rájuk adni. Annyira édesek ilyen kókadt időben, ők is fekszenek össze bújva pizsamában és nézik a tv-t. Nincsen akkora nyüzsgés mint az nálunk megszokott. Ilyenkor nyugodtan tudok főzni és tenni venni a konyhában. A kisasszonyok hétköznap 20-kor fekszenek, mert a kora reggeli keléseket valahogy kompenzálni kell. Ennek megfelelően hétvégén is kókadni kezdenek az alvásidő közeledtével. Ma is így volt, remélem reggel nem lesz korán kelés, mert én azonnal ha valamelyik lányzó megmozdul fent is vagyok.
13.-a szerda. Csuda szuper napok vannak süt a nap, ruha alig kell a lányokra. A napjaink nagyon hamar pörgősen telnek. Nagyon várom, hogy nyári szünet legyen, mert most, hogy világos van már sokáig így nehezebb a csajokat lefektetni 20-kor. Sajnos viszont így is le kell feküdni, mert reggel korán kell kelni.
14.-e csütörtök. Lili és Kata osztályfőnöke szólta reggel, hogy szeretné megmutatni, hogy Lili milyen ügyesen vetkőzik és öltözik egyedül. Azt pontosan tudjuk milyen ügyesen vetkőzik egyedül... Sokszor ad róla tanúbizonyságot mikor mi ezt nem szeretnénk. Az öltözködését sosem próbáltuk, de az osztályfőnök elmondta, hogyha a hajlított bal kezére ráhúzza a polót akkor utána felveszi egyedül a Lili teljesen. Ki próbáltuk és valóban így van rá húztuk a hajlított bal kezére majd felvette valóban a kisasszony ripsz-ropsz. Aztán nagyon elégedetten megtapsolta magát. Annyi mindent tudnak amit jó lenne ha le írnék, de olyan sokat haladnak és annyira természetes már.
15.-e péntek. Ma egy csoda jó írást hoztam így hétvégére. Az eredeti írás itt található: http://www.our-kids.org/Archives/Holland.html a fordítás pedig itt: http://www.koraszulott.com/home/361-isten-hozott-hollandiaban.html az írás pedig a következő lenne:
"Gyakran kérnek arra, hogy próbáljam meg leírni, milyen is felnevelni egy sérült gyermeket - azért, hogy segítsünk megérteni ezt az egyedülálló tapasztalatot azoknak, akik nem osztoznak benne, hogy el tudják képzelni milyen érzés ez. Nos, ilyen:
Amikor babát várunk, az ahhoz hasonlít, mint amikor egy csodálatos vakációt tervezünk, mondjuk Olaszországba. Megveszünk sok-sok útikönyvet és eltervezzük az egész gyönyörű utat. A Kolosszeum, Michelangelo Dávidja, Velence gondolái, stb. Még talán néhány hasznos olasz kifejezést is megtanulunk. Mindez nagyon, nagyon izgalmas.
Több hónap vágyakozással teli várakozás után végre eljön a nagy nap. Becsomagoljuk a bőrőndjeinket és elindulunk. Néhány órával később, a repülőgép leszáll. A légikísérő odajön, és mosolyogva közli: Isten hozta Önöket Hollandiában!
Hollandia?!? - nézünk értetlenkedve. Hogy érti, hogy Hollandia? Mi Olaszországba vettünk jegyet! Nekünk Olaszországban kellene lennünk! Egész életünkben arról álmodtunk, hogy Olaszországba megyünk!
Sajnos változás történt a menetrendben - közli. Ez a gép Hollandiában szállt le és nem is megy tovább. Önöknek itt kell maradniuk!
Nagyon fontos - bármennyire is csalódottak vagyunk - hogy a gép nem egy borzasztó, förtelmes, mocskos helyre vitt minket, ami dögvésszel, éhinséggel, leprával teli. Nem, ez egyszerűen csak egy másik hely a tervezetthez képest.
Szóval most neki kell látnunk, és el kell indulnunk új útikönyveket venni. És meg kell tanulnunk egy egészen új nyelvet. És találkozni fogunk az emberek egy teljesen új csoportjával, olyanokkal, akikkel előzőleg még sosem találkoztunk.
Ez csak egy másik hely! Talán lassabb iramú, mint Olaszország, esetleg kevésbé mutatós. Azonban egy kis idő múltán, amikor már újra levegőhöz jutunk, körülnézünk ... és elkezdjük felismerni, hogy Hollandiában vannak szélmalmok, vannak tulipánok is. Sőt még Rembrandt képeket is találunk.
De minden ismerősünk Olaszországba jár és folyton azzal kérkedik, hogy milyen csodálatos volt ott! És egész hátralevő életünkben azt fogjuk mondani: Igen, ide szerettünk volna mi is eljutni! Ez az, amit eredetileg terveztünk!
És az efölött érzett fájdalmunk soha, de soha nem fog elmúlni, mert ennek az álomnak az elvesztése egy nagyon-nagyon jelentős veszteség!
Ugyanakkor tisztában kell lennünk azzal, hogyha egész életünkben amiatt bánkódunk, hogy sosem jutottunk el Olaszországba, akkor sohasem leszünk képesek felszabadultan élvezni Hollandia rengeteg, nagyon különleges, igazán szeretni való szépségét."
28.-a csütörtök Nórival tegnap voltunk felül vizsgálaton a Dohány utcában a tanulási képességet vizsgáló bizottságnál, mert meg kell neki a papírját hosszabítani. Szegény olyan lehetetlen időpontot kapott és az idő sem kedvezett nekünk. 12.30-ra kellett menni és 15.50-kor jöttünk el. A tesókért már 15-kor az iskolában kellett volna lenni, de ez sajnos a tegnapi napon nem sikerült. Kicsit kétségbe estem, hogy sosem fogunk oda érni, mert esőben az emberek esernyőnek használják az autójukat, de ez a félelmem alaptalannak bizonyult. Nem tudom ki ismeri az a navigációt, hogy Waze de nekem nagyon jó barátom és még essig sesem hagyott bajban. Na jó néha fogalma sincsen egy két dologról, de ez 100 alkalomból 1-szer van így ez igazán elnézhető neki. Annyira sietni kellet, hogy holnap vissza is kell menni az előzetes szakvéleményért, mert arra már nem volt idő, hogy azt is megírják.